Szerintem már több nővel előfordult már, hogy egy bizonyos ideig késett a menstruációja.
Már a második hónap után nagyon feszült voltam. Tudtam, hogy nincs különösebb oka az ilyen hosszas késésnek. Mellesleg 3 hónapja látott a nőgyógyászom, szűrésen is voltam, minden a legnagyobb rendben volt.
Mivel vizsgaidőszak volt és közben nagyon sokat dolgoztam, alig aludtam valamit ennek tudtam be a késést.
A következő héten azért elmentem az orvoshoz, csak értelmetlenül ugyanis a magánrendelő zárva volt.
Felhívtam az orvosom telefonon és megbeszéltük, hogy az sztk-ba jövő héten megvizsgál.
Másnap reggel a hosszú hajamat fésültem közben irgalmatlan mennyiségű haj távozott el a fejtetőmről.
Rettegtem ez minek a jele lehet. Izgatottan vártam a következő hetet.
Elérkezett a másik hét.
Először az orvos megkérdezte mennyit alszom, ismer tudja, hogy keveset, ez nála már rutin kérdés.
Tanácsolta, hogy aludjak és pihenjek annyit amennyit csak lehet.
Kiderült, hogy mindkét petefészkemben apró ciszták vannak, de különösebb felvilágosítást nem kaptam...
Amúgy minden ok...
Mivel kételkedtem kértem egy nagyobb labor vizsgálatot, hátha van oka az aggodalmamnak.
A következő héten fény derült arra, hogy pár értékem nagyon nem stimmel. Ezek az értékek főként máj és szív betegségekre utatlak és közben felmerült az is, hogy daganatos lehetek. Az csak mellékes, hogy vérszegény vagyok, és ennél aprócskább méhem már nemigen lehet.
Természetesen ezt olyan ridegen közölték velem mintha azt mondanám most, hogy stop.
Számoltam magamban visszafelé és közben lepergett előttem az egész életem a következő pillanatban vettem egy hatalmas nagy levegőt, összeszedtem magam, megköszöntem-e szivélyes tájékoztatást és azzal a lendülettel fordultam ki a rendelőből.
Utána csak arra emlékszem, hogy felhívtam a nővéremet és elmondtam neki a bánatomat. Megnyugtatott.
Ő ismer egy bizonyos Dr U-t, többször operálta őt. Amolyan csodatevőként beszélt róla és tanácsolta, hogy érdemes lenne elmenni hozzá.
Bejelentkeztünk hozzá, de addig telt-múlt az idő, én meg kezdtem összeroppanni.
Ezalatt a várakozás alatt megjártam a II sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikát és bejelentkeztem hasi ultrahangra, kardiológiára. Mindkét vizsgálatra 1-2 hónapot kell várni..
A Klinikán sikerült egy roppant érdekes endokrinológust kifognom, de legalább értékelte minden igyekezetemet és minden olyan vizsgálatra kiírt amit szerettem volna elvégeztetni.
Nagyon pozitív volt velem kapcsolatban, mert sportos vagyok, egészségesen étkezem stb.
Kételkedett az összes elmondott feltételezésemben és megjegyezte Ő is, hogy aludjak jó sokat!
Haza érve hihetetlen lendülettel fogtam neki telefonálni a kerületi laborba, reménytelenül, a tb nem állja a pajzsmirigy és a terheléses vizsgálatot. Én nem adtam fel, buzgón még telefonáltam ide-oda sajnos reménytelenül, még a kórház sem vállalta el, csak akkor csinálnák meg ha fekvőbeteg lennék náluk.
Elérkezett a várva várt nap, Dr U napja!
Nővéremmel elmentünk hozzá. Hatalmas sor vezetett az ajtóig.
A doktor mosolyogva fogadott és megjegyezte a nevem, majd hosszasan elbeszélgetett velem és nagyon alaposan megvizsgált, előre is elnézést kért a kellemetlenségekért. Nem is gondoltam volna, hogy egy vizsgálat lehet efféle is. Úgy éreztem a lehető legjobb kezekben vagyok!
Felvetette a pcos/ir gyanúját, bár kételkedett mert olyan fiatal és vékony vagyok. Mosolyogva kizárta a daganatot.
Az endokrinológus által kiírt labor vizsgálatával egyértelműen egyetértett.
Közölte, hogy menjek el magán laborba, ott pontosabbak az eredmények és a tb alapvetően nem állja.
(Itt már az agykerekeim csakúgy termelték a dellát.)